"Boldog az a komédiaíró, aki olyan országban született, ahol a társadalom még nem olvadt egyetlen mozdulatlan tömeggé, ahol még nem vonta be annak az elavult előítéletnek egységes kérge, amely egy és ugyanazon formába foglalja, egy mérce alá vonja mindenkinek a gondolatait, ahol ahány ember, annyiféle vélemény, ahol mindenki maga alakítja ki a jellemét."
Ny. V. Gogolriti

néző kritika

Általában a Pintér Béla darabok után merül fel a kérdés a nézőben már hazafelé ballagva,  hogy kétszáz év múlva mi lesz érvényes a darabjaiból? Érteni fogja-e az utókor teljes egészében? Játszhatóak lesznek-e még akkor is? Van-e korokon átívelő töltete a darabjainak?

Pintér Béla darabjairól ezt ma még nem tudjuk. Gogolról viszont -aki mondhatni, a saját kora Pintér Bélája volt, vagy éppenséggel Pintér Béla a korunk Gogolja, de mindegy, ebbe most ne vesszünk el - szóval Gogolról  150 év elteltével már tudjuk: van.
Van, ha megfelelő dramaturgiával és rendezői koncepcióval kerülnek a darabjai színpadra.
Gogol kissé poros és panoptikumi figurának ható szereplői, történetei önmagukban ma már nem hordoznak mélyebb, ütősebb társadalmi mondanivalót, úgy mint tették azt a saját korukban. Különösen nem a Háztűznéző, ami habár azzal az igénnyel is íródott, hogy kifigurázza a 19. századi orosz társadalom egyes emblematikus képviselőit, de igazából egy, az emberi viszonyokat a nevetés és a nevetségesség felől megközelítő darab. A cári Oroszország egykor volt figurái ma már nem élnek, nem  hatnak társadalmi szempontból. Ami működni és hatni tud Gogolnál még ma is, az mind az emberi viszonyokból, azok humoros ábrázolásából fakad. Ma, tisztán csak az alapanyagot játszva, már csak szórakoztatni lehet vele. 
Jó esetben.

Páldául a kilencvenes évek Radnóti Színházában játszottak egy igen kitűnő, már-már  szituációs komédiának ható Háztűznézőt, amelynek az abszurditását akkor az adta, hogy mindent és mindenkit eltúloztak benne. Minden emberi viszonyt, minden kicsinyességet, minden szorongást, minden gesztust.  Nem kicsit, nagyon. Az a Háztűznéző szórakoztatni akart, erre nézve pedig bőven voltak dramaturgiai, rendezői és színészi patronjai. Ezt a szerepét - mára már úgy tűnik -szinte színházi legenda számba menően be is töltötte.

A Katona most bemutatott Háztűznézője lehet, hogy nem csupán  ennyi célt tűzött ki  maga elé, mindenesetre ennyi valósult meg belőle. Szórakoztató lett,  viszont jóval kevesebb rendezői és dramaturgiai ötlettel megvalósítva ezt a mutatványt. Egyszerűen helyeskedik kicsit Gogol örvén. Lehet, hogy  nem ennyit akart, de ennyi történik, méghozzá egy egész hosszú estén át. Ez  pedig merőben szokatlan egy katonás darabtól. Van ennek az iránynak  is persze színháza és létjogosultsága Budapesten, csak az általában nem a Katona szokott lenni. 
Ennek az előadásnak most nincsenek mélységei, nincsenek bravúros dramaturgiai megoldásai, nincsenek benne nagy rendezői ötletek. Itt és most csak egy kissé avittas, kissé kopottkás, kissé poros Gogolt játszanak egy kis nevetés learatásáért, és igényes színészi ujjgyakorlatozás kedvéért. Pont.

És mondjuk ki: ez így unalmas. Különösen egy Katonában futó darabtól. Persze a színészi játékok mint mindig, most is kitűnőek, de ebben  a koncepcióban ezek a ragyogó színészek nagyjából úgy hatnak, mint a Trabanton a spoiler. 
Ez pedig igazán kár. És meglepő is. 
Meglepő, mert Ascher Tamás rendezőben nagyon élhetett  ez a darab belül. Legalábbis ez derül ki az egyik színházi portálnak adott interjúból, amit Rajkai Zoltán, egyik főszereplő adott. Az azonban már a nézőtérről szinte megfejthetetlen, hogy akkor ez hogyan és miért nem ültetődött át a darabba? Miért nem érezni szinte semmit ezekből a mélységekből? Kicsit olyan ezt az interjút elolvasni az előadás után, mintha valami fordított világba cseppentünk volna, és mindennek éppen az ellenkezőjét kellene olvasni:

Ascher minden sztereotip, tipikus ábrázolást kerül
- így az interjú.

A valóságban Ascher ebben Háztűznéző- ben minden szterotip ábrázolást felvonultat, amit csak Gogol kapcsán lehet.

"A
zonban Gogol zsenialitása miatt a szöveg sokkal mélyebb, meg lehet fogni a szereplők kapcsolatainak a komolyabb összefüggései felől .-írják az interjúban. 
A valóságban azonban éppen ez hiányzott fájdalmasan ebből az előadásból: a mélység.

Ez az este  egyszerűen egy könnyed, vidám kis Háztűznéző-s este lett.
Egy édes kis semmiség.
Csak  hát a Katonába rendesen nem ilyesmikért járunk.





szerző: Pajer Hajnalka
Fotók:Gergely Bea





























.














.


































.




































.





























.





























.











kritika, háztűznéző gogol katona