Megváltás a bádogdobozok között

 


 

"Köszönet érte,
az erőért a győzelem-vevéshez
a poklon is.
Ím, a vég, mely előre visz.
Ím, a példa, hogy ki szépen kimondja
a rettenetet, azzal föl is oldja.
Ím, a nagy lélek válasza a létre
s a művészé, hogy megérte
poklot szenvednie.
Mert olyanokat éltünk meg, amire
ma sincs ige.
Picasso kétorrú hajadonai,
hatlábú ménjei
tudták volna csak eljajongani,
vágtatva kinyeríteni,
amit mi elviseltünk, emberek,
amit nem érthet, aki nem érte meg,
amire ma sincs szó s tán az nem is lehet már,
csak zene, zene, zene, olyan, mint a tietek"
(Illyés Gyula: Bartókhoz)

 

Illyés  soraival és ennek a  versrészlet leírásával:
"mire ma sincs szó s tán az nem is lehet már,
csak zene, zene, zene, olyan, mint a tietek"
lényegében be is fejezhetném  a darabról  való  mondandómat, hiszen annyira tökéletesen kifejezi az élményt. Azt az igen provokatív, megrázó, elborzasztó, de mégis rendkívüli színházi élményt, amit a Katona társulata ad ezzel a darabbal és annak a zenéjével.

Nem könnyű darab ám eredeti formájában sem  a Woyzeck, a belőle készült régi film némileg emészthetővé tette, de a Katona mostani "
továbbgondolása" (saját meghatározásuk az előadásról) egy igen sokrétegű, nehezen feldolgozható, groteszk, szürreális, de nagyon jó előadás lett. Az előadás végén pontosan tudni fogjuk, hogy ez, és csakis ez a forma fejezi ki azt a fajta elidegenedést, azt fajta militáns és elembertelenedett borzalmat, ami annyira meghatározta a 19.  és 20. századot. És azt is, hogy ezt így kell megmutatni.

A Woyzeck benne lehet a drámairodalom legfontosabb darabjai  top 50-es listájában, még befejezetlenül is. (Ahogyan Mozart sem fejezte be  Requiemet, mégis a zeneirodalom egyik legnagyobb alkotásává vált, így történt ez valahogy a Woyczeckkel is.)  A több változatban és befejezetlenül fennmaradt mű egy megtörtént esetet dolgoz fel, ez a darab cselekménye is: 1821-ben egy lipcsei borbélylegény féltékenységből, késsel leszúrva megölte kedvesét, ezért nyilvánosan kivégezték. A korabeli újságcikkek-, valamint a törvényszéki orvosi jegyzőkönyv információit felhasználva írta meg művét Büchner négy különböző szövegváltozatban, ám  a töredékeket egy év múlva bekövetkezett halála miatt nem sikerült egységes művé szerkesztenie. És ehhez még vegyük hozzá azt is, hogy ezt a rendkívül összetett darabot mindössze 22 évesen írta.

Ebben a zenés formában, ahogy a Katona most műsorra tűzte 2000-ben volt az ősbemutatója.  Tom Waits írt hozzá zenét, ami nem musicallé avanzsálta a darabot, ó nem! Erre ne is számítsunk.  A  zene itt formát ad  annak a színpadi mozgásnak, amivel teljesen szürreális és groteszk térbe lehet emelni a Woyczek alakjait. Ha egy árva szót sem értenénk a darabból, csak a zenét és a mozgást látnánk akkor is hatalmas színházi élménnyel távoznánk a Katonából!

Tom Waits így írta a darabról:
"A Woyzeckben minden együtt van, ami érdekes: őrület, gyerek, szenvedély, gyilkosság. Vad, szexi, izgalmas, megragadja a fantáziát, arra kényszerít, hogy töprengj azokon az embereken, akik benne szerepelnek, és ezáltal reflektálj a saját életedre. Úgyhogy szerintem minden benne van, amit egy történettől várni lehet, és érdekes lesz még ötszáz év múlva is."

Persze Waits gondolata semmit sem fejez ki abból a groteszk, szürreális rendezésből, amit láthatunk (Ascher Tamás). Már-már nem is emberi lények szaladgálnak a színpadon, hanem pszichológiai gnómok és torzszülöttek,  köztük csetlik - botlik Woyzeck a maga kisszerűségével. Mégis pontosan a szürreális embereknek ez az elborzasztó sereglete, ez visz közelebb minket ahhoz, hogy az emberi mivoltunk bonyolultságán el tudjunk gondolkodni a ruhatártól elkezdve és aztán akár napokon át folytatva.
"Picasso kétorrú hajadonjai, hatlábú ménjei, tudták volna csak eljajongani, vágtatva kinyeríteni, amit mi elviseltünk emberek,amire ma sincs szó, s tán nem is lehet már."
Gondolatban még sokáig ebbe a szürreális világba belegabalyodva. Mert innen, ebből a hangulati útvesztőből távozni csak úgy lehet, ha valami értelmet találunk magunkban rá.

Woyzeckként
Keresztes Tamást láthatjuk, aki amellett hogy kiváló színész a darabban (is), énekesnek sem utolsó. A színpadi mozgása pedig valami elképesztő ebben a darabban. Megkockáztatom, hogy még soha nem láttam annyira erős színpadi távozást és darabvéget, ahogyan Keresztes Tamás, csúszó-mászó groteszk bogárrá átlényegült emberként elhagyja  a gyilkosság után a helyszínt.
Valahol a darab közepén a kapitány utána kiállt: "
Woyzeck, álljon meg, maga olyan, mint egy kétlábon járó borotva!" És tényleg, Keresztes Tamás Woyzekje ilyen: mint egy két lábon járó, eleven borotvapenge.

Jordán Adél Marie-ja is hipnotizáló élmény: minden benne van, ami a lecsúszott, a világ peremén, a bádogosdobozok közt is a megváltást kereső, és épp ezzel áldozattá váló nőről elmondható.

Fekete Ernő ebben is zseniális, mint mindenben. Az emberi lét biológiai értelmét kutató, megszállott, őrült tudós-alakja, aki tökéletesen amorálisan fogja fel az emberi létezést, és pont ezért soha nem is fogja megtalálni annak a lényegét, akárhogyan is keresi, zseniális volt.

Nagy Ervin ezreddobosa, aki a nyers erő, a minden értelmet nélkülöző, torz agresszió figurája, szintén felejthetetlen élmény.

Bezerédi Zoltán kapitánya, akiről átsejlik, hogy ő egykoron értette talán azt, ami emberként isteni benne, de valahol nagyon-nagyon eltévedt az ember útjának a felénél, teljesen kiegészíti a többiek alakját.

És persze ott van még Elek Ferenc narrátor-bohóca, aki értelmet ugyan nem tud adni ennek a seregletnek, hiszen nincs is annak olyanja, nem abban az emberi és értelmi dimenzióban vagyunk a woyzecki világban, ám a "narrációjával", ami mozgásból, szavakból, felbukkanásokból áll, a végletekig fokozza a groteszket.

Én mindenkinek csak azt tudom ajánlani, menjen el és nézze meg ezt a darabot feltétlenül! Nem fogja magát jól érezni közben, garantáltan nem! Nagyon naturálisak a megoldások, a nyelvezet. Sokkoló a rendezés szürrealitása. De garantáltan felejthetetlen élményt kap - így vagy úgy - a Katona társulatának a jóvoltából. Olyan ez a Woyzeck, mintha Plinszkyt, Picassot, Dalit és Beckettet látnánk egy nagyszerű  színdarabbá gyúrva. Felejthetetlen színházi élmény!