"Ecseted és festéked van. Beléphetsz a mennyországba, ha megfested."




Csak nem ezen a kiállításon ...

Van Goghnak eddig nincs nagyon szerencséje Budapesttel, ezt azért  leszögezhetjük.
A Szépművészetiben nagyon igényes volt anno a Van Gogh-kiállítás képeinek az összeállítása, de annyi embert engedtek be egy-egy turnusban, hogy az gyakorlatilag élvezhetetlenné tette a kiállítást.  Egy ici-pici súlyt sem helyeztek arra, hogy a nézők kulturáltan nézhessék meg a kiállítást, csak arra, hogy minél több embert bepaszírozanak egy adott órás turnusban.

Ez a mostani "Alive" Van Gogh  óriási  csalódás.  Ezt a "kiállítást" bárki, aki  egy közönséges pps-diashowt el tud készíteni,  képes lenne összeállítani. Ha meg még kap is hozzá néhány  falra kivetítős projektort, akkor meg egyenesen ki is állíthatna "alive". Amatőr ízű, fapados kinagyított diavetítés,  45 percben, közhelyes  zenékkel  ám hatalmas marketinggel és hírveréssel körítve.

A "3D", ami a legnagyobb durranás lenne elvileg a kiállításban, azt három,  a padlóba elhelyezett kivetítő képviseli, amiken valóban 3D -ben mennek Van Gogh képrészletek, de mivel a földön vannak  és nem a falon szemben, így gyakorlatilag pont a lényeg élvezhetetlen: a 3 D hatás.

Maga a kiállítás egyetlen csarnok 7 nagy kivetítős vászonnal, hét közönséges konferencia projektorral. Ezeken zenével aláfesteve vetítik ki Van Gogh életművéből tematikusan csoportosítva  a képeket.  Oldalt pedig Van Gogh gondolatai mennek a művészetről, az életről, meg mindenfélékről különösebb koncepció nélkül.

A 45 percet úgy kell végignézni az óriás kivetítővásznakon "statikusan" (mert ez nem járkálós jellegű kiállítás, hanem ácsorgós,  hogy egyetlen darab széket sem tettek be a terembe. A bevállalósabb nézők a földön ülve nézték, a kevésbé bevállalósak meg ácsoroghattak. Az idősebbek meg így jártak... Vagy állnak 45 percet, vagy félbehagyják (ahogy az ottjártamkor történt néhány idős hölgy esetében). A mozgássérültek meg előre tisztázzák a bejutásukat, ha meg szeretnék tekinteni a kiállítást, mivel az akadálymentesítésre kis hangsúlyt sem helyezetek.

Pedig a 2800 forintos jegyárba egy- két műanyag szék, rámpa biztosan belefért volna, mert a kiállítás maga egészen biztosan nem nagy anyagi ráfordítást igényelt.


Parasztvakítás röviden.

Van Gogh már igazán megérdemelne  Budapesttől valami igényes, élvezhető kiállítást, amiben mind a két dolog - az igényesség és az élvezhetőség is - egyformán hangsúlyos szerepet kapna.

Hiszen láthatjuk: bedobják a Van Gogh nevet, és csak úgy tódulnak rá a népek.

Akkor?

Vagy talán éppen ezért?!

Szerző: Pajer Hajnalka










.

























































.




































.