Revü, erkölcsi effektekkel

 

"Én nem szomorúságból iszom, hanem elvből.
A világ holnap úgyis összedől"
(Csiríz, I. felvonás)

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer három bohém figura. Ezt a három bohém, lump korhelyt (Cérnát, a szabót, Csirízt, az iszákos susztert, és Gyalut, a butuska ácsot) kinézte magának a torzsalkodó angyalok serege fönt a mennyben. Vajon a pénz megjavítaná - e őket a korhelységükből? Kigyógyít-e az áporodott lumpságból, az értéknélküliségből maga a pénz?
Fogadást kötnek, a saját kis mennyországbéli angyal-leánykérés körüli vitájuk lerendezésére: igen, vagy nem?
Aki nyer a földön, az nyer az égi fogadáson is.
A pénz kettőt nem javít meg, egyet meg igen.
Itt a vége, fuss a ruhatárba véle.

Ennyi a Lumpáciusz Vagabundusz alaptörténete. Ezt a kis együgyű mesécskét viszont olyan szerencsés tollal írta meg az eredeti szerző: Johann Nepomuk Nestroy, olyan elbűvölő, csiklandós negédességgel fordította le egykor a magyar bohémvilág a legavatottabb tollú színházi szakértője: Heltai Jenő, és olyan biztos  kézzel állította színpadra a klasszikusok és a hightech színházi szcenika ötvözésének a hazai nagyasszonya: Eszenyi Enikő, hogy egy nagyszabású, kifordított, mesés erkölcsi revüshow-t kapunk.

Igen, igen, elsőre kissé furcsának tűnik a nézőtéren is, hogy morális kérdéseket erkölcsi revünek álcáznak, de ez a forma, ez a hangszerelés igazán kitűnően illik Nestroy világához.
Nestroy a bécsi kispolgárságnak írt a bécsi kispolgárságról olyan duplafenekű vígjátékokat, amik a kispolgári erkölcsöt és világot, az értékeknek hitt polgári életfoma-ürességeket csúfolnak ki erkölcsi meséknek álcázva. Aztán pedig ezen "értékek" birtokosai kacagtak  magukon  estéről-estére  a korabeli bécsi Nestroy-előadásokon. Molnár Gál Péter  azt írta Nestroy-ról: elbájoló utálattal nézte a  kispolgári világ tülekedését.

A Vígszínház mostani előadása is az összes vígjátéki elemet a kispolgári erkölcsök XXI. századi toposzaira építette fel. A pocakeresztés, mint legfőbb életcél, a hétvégi fűnyíró mellől való integetés, mint a kispolgári társasági élet csúcspontja.

Az angyalok eredeti kérdése az, kigyógyít-e korhelységből, az értéknélküliségből a pénz? És itt jön a nestroy-i nyelvöltögetés a kispolgári erkölcsökre. Mert  mi is lenne itt az az "érték" amit meg kellene találni a lump korhelyeknek a pénz segítségével? A megállapodottság, a pocak, a fűnyíró, és a fogyasztói társadalomba való rés mentes beleilleszkedés.... Nestroy elbájoló utálata a kispolgári tülekedés felé.
Persze ebben a világban  az angyalok is olyanok, akiknek a glóriafénye giccses kínai karácsonyfaégőktől van kölcsönözve. Miközben pedig őrködnek a halandók erkölcsei felett, maguk is kisstílű ügyeket bonyolítanak  a felhők felett. Cinekelt lapokkal avatkoznak be a halandók javára, ha éppen égi bevatakozásra van szükség odalent ebben a nagy erkölcsi lökdösődésben.

A Vígszínház úgy állította színpadra ezt a negyvenes évekbeli Heltai-átiratot Nestroy darabjából, hogy közben szöveget kicsit sem modernizálták. Meghagyták nekünk a bájos, kicsit régiesnek ható Heltai bohémverselést. Szerencsére most nem kérték fel Varró Dánielt, hogy hozná már közelebb a fiatalokhoz a darabot plázanyelvvel kimodernesítve.
Bár az első néhány perceben kissé csikorog  a dolog a fülünkben is, a színpadi hadarásokban is. A darab színpadi ritmusa nehezen veszi fel a verses formát, de aztán, amikor végre igen, akkor az előadás is és a színészek is kitűnő ritmusérzékkel hozzák Heltai nyelvezetét.

Erkölcsi revü a darab attól, hogy kuplékkal néznek szembe a nagy sorspróbáló nehézségekkel, erkölcsi kérdésekkel, élőzenés kíséret mellett. Tulajdonképpen ez lehetne az előadás legneccesebb része, mert keskeny az a mezsgye, ahol ez még működő, eleven szellemességnek, fricskának hat, vagy ahol már ízléstelen műmájerségnek. De az előadás hibátlanul megoldotta ezt a feladatot is. Táncolnak, énekelgetnek, kuplézgatnak morális és életproblémák felett, de mindvégig tudjuk, ez most itt egy szórakoztatásnak  álcázott zenés nyelvöltögetés.
Ránk.


Ragyogóak voltak a színészek is: A három lump korhely: Stohl András, Hevér Gábor és Lengyel Tamás hibátlan alakítással hozta a figurákat.
A mellékszereplők többes szerepben (angyalok serege, polgári családok, kocsmai törzsközönség) Hegyi Barbara, Lukács Sándor, Kerekes József, Réti Adrienn, Danis Lídia, Gonda Kata, Molnár Áron, szintén remek alakítások sora volt. Külön emltést érdemel Gonda Kata, aki még csak színművészetis hallgató, de az egyik legkitűnőbb alakítás az övé.

A Vígszínház egy élvezetes felhőtlen, igaz, nagy gondolkodásra nem inspiráló estével ajándékoz meg minket.
A színlapon "zenés varázst, két részben, boldog végkicsengéssel" ígérnek.
Azt is kapunk.
Hiánytalanul leszámolva.

 

 

szerző: Pajer Hajnalka
























































































































.