Petra von Kant kritika

"Amit megértesz, azon nem kell sajnálkozni, azt meg tudod változtatni. 
Csak azt kell sajnálni, ami érthetetlen."
( Petra von Kant, 1. felvonás)


A Petra von Kant több szempontból is egy igen különleges és különös előadás. Különleges, mert a fiatal rendező, Székely Kriszta diplomamunkája. Egy nagyon ígéretes névjegyletétel a magyar színházi életben. Különös, mert habár eredetileg  színdarabnak íródott, mégis filmként lett emblematikus alkotás, azzal a történetdinamikával, ami egy filmhez kell. És különleges azért is, mert a 70-es években egészen másfajta ingerküszöböt kellett átvinnie ennek a történetnek  Németországban, mint mondjuk ma a 2015-ös Magyarországon. Ugyanazzal a történettel, ugyanazzal a szöveggel, a hangsúlyok puszta áttételével ez maradéktalanul sikerül is az előadásnak.

Székely Kriszta egy kész rendező. Ez az előadás nem egy helyes kis szárnypróbálgatás  a magyar színházi életben, hanem egy kerek, egész, igen kiforrott  művészi alkotás.  Az előadás nem csak sodróan magával ragadó, nem csak  hiteles, egyetlen fölösleges pillanat, gesztus, vagy mondat nélküli kerek másfél óra, hanem tökéletes abból a szempontból is, ahogyan és amiért  egy színdarabból készült filmet adaptálni lehet, ráhangolódva arra a 30 évvel későbbi társadalmi közegre, amihez szól.  Ez persze legalább akkora érdeme a dramaturgnak, mint a rendezőnek. (Szabó Székely Ármin)

Amikor a 70-es  80-as években például Günther Wallraf  a könyveivel és Rainer Fassbinder a darabjaival, filmjeivel szembesítette  a német társadalmat önmagával - és alakították ki ezzel az újfajta közéleti diskurzus kereteit - , akkor olyan alkotások sorát hozták létre, amik 30-40 évvel később is nem egyszerűen csak egy kissé már poros művészi alkotások, hanem elegendhetetlen darabjai  annak a folyamatnak, annak az útnak, amit a német társadalom bejárt az önmagával való szembenézéssel.  A 70-es években két nő szerelme, akik ráadásul mindketten elváltak, vagy éppen elválni készülnek, tehát próbálkoztak a hagyományos családmodellel, viszont  még felnőtt fejjel sincsenek tisztában magukkal,  újdonság volt  úgy témaválasztásban, mint bátorságban.  Akkor, amikor Fassbinder leforgatta a filmet ez volt a feladata.  A bátorság. A női szerepekről való újfajta beszédmód.  2015-ben ez már nem  lenne egy különösen átütő dolog, hiszen a csapból is a női szerepek értelmezése folyik.
Ezért az előadást elsősorban az emberi feldolgozási stratégiákra, egész pontosan azoknak a hiányára építette fel a rendező és  a dramaturg  az előadást. Tökéletesen.

A két főszereplő remek ebben az előadásban. Pelsőczy Réka a Sufni zárt kicsi terében olyan mély intimitásban, olyan eszköztelenül és mégis olyan megrázóan mutatja be Petra von Kant, a sikeres, magabiztos divattervező útját attól a pillanattól, hogy beleszeret a szép, de üres és felelőtlen modelljébe egészen az összeomlásig, hogy szinte az volt a tapintható a nézőtéren, mintha az egész nézőtér egy egységes, fájdalamas Petra von Kant-érzet lett volna. Összerezdült, amikor Petra von Kant rezdült, sóhajtott, amikor sóhajtott, és elengedett,  amikor elengedett. Petra von Kant  tökéletesen eligazodik az anyagok világában, kivéve ha a saját érzelmei alapanyagáról van szó.

Pálmai Anna Karin-ja, a felszínes, üres, zavarodott ugyanakkor bizonyos szempontból  nagyon is tudatos modell, aki egyetlen tudója annak a valódi tudás nélküli titoknak, amivel egy olyan sikeres és magabiztos nőt össze lehet törni, és darabokra szét lehet hordani, mint Petra von Kant,  elképesztően erős alakítás volt. Különös kontraszt volt az ő alakítása Pelsőczy Rékáéval, mert amíg az utóbbi már-már zavarba ejtően kitárulkozó karakter, aki mégis talány marad, addig Pálmai Anna zárt karakteréről viszont mindent tudunk végére. Látszólag semmit nem mutat magából és mégis  mindent látunk belőle. Petra von Kant látszólag mindent megmutat, és mégis, valójában  alig látunk belőle valamit.

Egy interjúban azt nyilatkozta Székely Kriszta: "Nem tudok olyan anyaggal dolgozni, amitől nem szorul el a szívem."
Megértettük.

 

 

szerző: Pajer Hajnalka

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

.