kritika

"Bébi, mindig, mindenkinek igaza van"
(A konyha, I. felvonás)



Nagy konyhában dolgozni nehéz.
Nagy konyhában dolgozni nagyon nehéz.
Nagy konyhában dolgozni igen nagyon nehéz.
Ez biztosan kiderül ebből az estéből. Az azonban már nem,  hogy
ennek pontosan miért is kellett két lapos, hosszú felvonást szentelni? Nem csak a színészeket hozta  méltatlan helyzetbe az új vezetés első darabválasztása, és a darab ebben a formában való színpadra engedése, hanem a nézőket is. Ülünk ezen az estén és azt nézhetjük, hogy itt  minden nagyon mű. Műbalhékat játszanak el műhelyzetekben műkarakterek műemberekről, miközben két felvonáson át erőlködnek azon, hogy ez nagyon is realisztikusnak hasson.
Erről szól ez az este.

Érthetetlennek tűnik ebből az előadásból,  ezt a
darabot minek írta meg Arnold Wesker? Érthetetlen ebből az előadásból, hogy mié
rt pont ezt választotta ki egy új igazgató a színháza  nyitó premierjének? És érthetetlen ebből az előadásból,  mi célból rendezte meg ezt  a rendező? (Lengyel Ferenc)
Úgy tűnik, mintha azt sem tudták volna pontosan eldönteni, mit akarnak elmondani. Számos kibontható lehetőség felvillan, majd nem történik vele semmi. Bulvárdarabnak sok benne a dráma
szándéka, drámának viszont nem elég mély és kidolgozott a történet, sem a karakterek. Unalmas a sok sehova nem vivő színpadi szál. Néha mintha súlyos társadalmi szociodrámának indulna (felsejlik egy- egy feszültség a multikulturalizmus világából a soknemzetiségű konyhai dolgozók között), de aztán egy halk durranással azonnal  kipukkad. Néha viszont mintha sorstragédia készülődne, aztán azzal a lendülettel már komolyan nem vehető, odakozmált  szappanoperává változik át az egész.
Minden akar lenni ez a darab, hogy aztán végül eléggé látványosan  semmi ne legyen.

Az alaptörténet szerint egy nagy londoni étterem konyhájában egy soknemzetiségű személyzet gyűlik össze. Van ott német, orosz, ír, angol, kínai, és talán görög. Egy napot látunk a konyha életéből reggeltől estig. A személyzet rettentően elfoglalt.
Ezt nagyon alaposan el is játsszák nekünk, miközben szürke kis emberek szürke életével és problémáival nemigen foglalkozik senki.
A rendező sem.
Mindenbe belekap az előadás, és aztán már megy is tovább a következő felszínesség felé. Nincs történet, cselekmény, hangsúlyos szálak, csak egy nagy konyha van, amiben felszínes történeteket és feszültségeket mondanak el tökéletesen érdektelenül, az indokoltnál legalább kétszer több szereplővel egy követhetetlenségig túlzsúfolt színpadon. Egyetlen szál, amit egyáltalán megkíséreltek a színpadon kibontani, az Péter és Moniq románca a gőzben.

Általában mindenkin érezhető volt, hogy ő itt most a-l-a-k-í-t.
Kivétel volt Balsai Móni, aki egy ragyogó tehetség, és az ő különleges személyisége, drámai ereje még itt is felsejlik, noha az előadás mindent, de tényleg elkövetett, hogy ellaposítsa őt.
A Pétert játszó
Takács Géza szintén ragyogó és kitűnő alakítás volt, neki köszönhető, hogy egyáltalán valami elhihető ebből a történetből.
Karakteres volt még Tóth Sándor Michael-je és Pavletits Béla német szakácsa  is.

Azonban az este kétségtelenül legüdítőbb színfoltja  a kínai konyhafőnök,
Yu Debin
játéka volt. Az alaptörténet szerint ugye ez egy menő, drága, ízig-vérig brit étterem, brit ételekkel, brit vendégeknek, miközben azonban a darabra oly' jellemző zavarossággal ezzel a kínai karakterrel azt akarnák velünk elhitetni, hogy ennek az étteremnek a konyhafőnöke a kínai éttermek koszos hátsószobájában szocializálódott, ott meg is rekedt, csak pénzt számolgató, itt is pontosan ezt művelő, függő módon televíziót bámuló, angolul rendesen nem is tudó luxusétteremvezető. Ez az egész így nagyon jellemző erre a darabra, mégis, az őt alakító színész  játéka nagyon szórakoztató és üdítő színfoltja az estének.

Eperjes Károly és Tordy Géza színpadra lépése csak még fájdalmasabban aláhúzza  ennek az előadásnak  a súlytalanságát. Veretes mélységgel cseppenek bele egy-egy futó percre ebbe a parttalan konyhai érdektelenség-hömpölygésbe, különösen Tordy Géza csavargója
mutatja fel azt, milyennek kellett volna lennie ennek a történetnek legalább a karaktereiben.

Az viszont  már most látszik, hogy a szeptemberben debütáló színházvezetés Zalán Jánossal az élen, nagy súlyt helyez a Pesti Magyar Színház brandépítésére.
Az megérne egy tanulmányt, hogy hogyan került le ez az egykor fontos színház a budapesti színházba járók nagy többségének a térképéről. Zalán János az új színházvezető láthatóan mindent el akar követni marketingben, hogy visszategye oda: impozáns az újonnan megjelenő szponzorsereg, amivel lépten-nyomon találkozik a néző a színházba lépve. Nem kis munka lehet benne. A néző meglepve veheti tudomásul, hogy Pesti Magyar Színház ezentúl ki mindenkivel van partneri szerződében, és ha ő majd idejár, neki milyen jó is lesz, és mennyi szponzori előnyt vehet majd igénybe  azzal a kuponfüzetecskével a kezében, amit a kulturális élményére várva nyomnak a kezébe. Amit azért némileg mégiscsak felemás érzésekkel szorongat  a kezében a helyét keresgélve...

Láthatóan a sajtóval, a médiával is intenzívebb kapcsolatot akar ápolni Zalán, mint az elődje.  A közönségpremierre például meghívták az RTL KLub Fókusz című műsorának a stábját, akiknek,-na és persze a nagyérdemű publikumnak-  a színészek főztek és szolgáltak fel az előadás végén.  Szóval csilli-villiben, bulvárban, felhajtásban igazán nincs hiány.
Nagy hangsúlyt fektetnek arra a teljesen üdvözölendő újításra is, hogy a színházat ezentúl bátran látogathatják fogyatékkal élők is, a látás és hallássérültek is, mert egy mobilapplikáció segítségével ezentúl tudják követni a fülhallgatóval a színpadi történéseket. A látássérülteknek külön narrációval is tolmácsolva az előadás szövege mellett, mi történik éppen a színpadon.


Eperjes Károly és Tordy Géza vendégszerepeltetése szintén ennek a brandépítésnek (meg nyilván az új kapcsolati tőkéknek) tudható be.  Helyesen.
Ezek  mind, mind  nagyon ígéretes újdonságok. Nagyon profi, nagyon meggyőző ez az új marketingarculat.
Csak hát nem ártott volna egyből színházat is tolni alá.





szerző: Pajer Hajnalka
































































































































































































.