Commedia dell’ Katona

január)„A történet színtere Don Gasparo és felesége, Donna Lavinia nyaralója. A férfi a környékbeli parasztlányokkal érzi jól magát, velük tréfálkozik, és nagyokat sétál a mezőn. A Donna Laviniával egyívású Donna Floridának – ugyanúgy, mint a ház úrnőjének – itt van a cicisbeoja ( *szeretője).  A féltékenység megteszi a magáét: a két a barátnő összezördül. Az egyik fejfájást színlel, és a nyaralás a kellős közepén félbeszakad. A dámák visszatérnek a városba, a széptevőik követik őket, és ezzel vége a színműnek” (Carlo Goldoni: Emlékezések, XXIII. fejezet-részlet)

Goldoni  így  foglalja össze az 1700-as évek közepén született A nyaralás című darabját. A Mohácsi testvérek azonban alaposan átgyúrták  Carlo mester munkáját a  Katonában most bemutatott A nyaralás-hoz. Ha egyáltalán átgyúrásnak lehet nevezni azt, hogy  az eredeti történetből szinte semmi nem marad meg, az inkább csak alapötlet szintű inspirációul szolgált a Mohácsi testvérek azonos című  darabjához.

Ennek a felütése a következő"A házasság súlyosan károsítja az Ön és környezete egészségét! Előadás azokról a visszatartott információkról, amelyet a büszke anyakönyvvezető, mint valami mindenható onkológus elfelejtett elrebegni: azokról a bizonyos kockázatokról és mellékhatásokról. Ideje szembesülni a kérlelhetetlen ténnyel, hogy a házasság - illetve bármilyen kapcsolat- lassú és biztos halálhoz vezet az alagút végén; hogy a házasság elzárja az artériákat, szívrohamot, tüdőtágulást és agyvérzést okoz; hogy a házasság benzolt, nitrozamint, formaldehidet, hidrogéncianidot, E 223-at és nyomokban földimogyoró és tejszármazékokat tartalmazhat. Az Eü. minisztérium hivatalos álláspontja szerint a házastársak boldogan élnek, míg az ásó, kapa, nagyharang el nem választ."

Egy úri  társaság mulatja egy nyaralás keretén belül az idejét Donna Lavinia és Don Gasparo nyaralójában. Mindenki mindent un, de nagyon: saját magát, a társaságot, a nyaralást, a férjét, a szeretőjét, a szerető szeretőjét,  a kártyát, a szakállas vicceket, mások unalmát.  Mindent. Céltalan, unatkozó lébecoló társaság ez. Az állóvíz akkor kavarodik fel, amikor megérkezik a kétéves európai körútjáról  Don Paoluccio a ház úrnőjének a szeretője, és számára egy esti  murit szerveznek.  A férj, aki szívesen mulatja az idejét parasztlányokkal, Don Pauoluccio  és a  felesége megcsúfolására beöltözteti az estére költőnőknek a két tenyeres-talpas parasztlány szeretőjét. Ebből az alapszituációból számos dologba torkollhatott volna a cselekmény, de  nem torkollik sehova. Kivéve egy mindenből kivetkőzött orgiát, és a tetőfokára hágó csömörből való mihamarabbi elpárolgási szándékokat.  A darab erre a helyzetre felépített gegsorozattá válik. Nincs  se cselekmény, se tanulság.  Csak nagyon  vicces helyzetek laza sorozata aztán mindenki szépen hazamegy a darabban is, a nézőtéren is, és kész. Ennyi.  Goldoni  is így tervezte a maga darabjában:
"A darabban semmi érdekes nem történik, de az udvarlási jelenetek igen mulatságosakm és a sokféle jellem csípős komikummal, igaz és pikáns kritikával fűszerezi a művet" (C. Goldoni: Emlékezések, XXIII. fejezet)


A Katonában kitűnő, elsőrangú, nagyon élvezhető  színészi munkával előadva mindezt. Rendkívül szórakoztató estét kapunk, könnyesre nevethetjük magunkat, kiderül - nem először-, hogy a Katona színészei kiválóak a szituációs komédiákban és helyzetekben,  kiváló a társulati összhang. Továbbá kiválóak együtt az örömzenélésben is, és ezt be is mutatják nekünk a felvonások végén.

A darab úgy készült – a  színlapon szereplő, a szereplőkkel készült interjúk alapján- , hogy január 5-én még az első felvonás felénél jártak csak a próbákban. Úgy, hogy a történet folyamatosan alakult a próbák során. Nem volt egységes szövegkönyv, amit az elején elolvastak a színészek és amiből tudták majd, honnan hova jut el a darab. Január 5-én még nem tudták a szereplők, hogy a január 26-ai bemutatón pontosan mi lesz majd az előadás vége, és mi lesz az ő sorsuk az előadásban. A próbákon bedobott poénokból alakult ki folyamatosan a darab. Mndenkinek a próbákon bedobott ötleteivel futottak egy kört, és ha jó volt, működött, bekerült az előadásba. Nagyjából ennek az ötletelésnek a  letisztázott változatát kapjuk előadásként. Hogy ez kevés, vagy sok, vagy pont jó, azt mindenki maga döntheti el. Mindenesetre egy felhőtlen, élvezetes, remek estére, kitűnő színészekkel mindenki számíthat.Az első felvonás kitűnően felépített, nagyszerű jellemábrázolásokkal előkészíti a terepet a végkifejletnek.

Ami aztán nincs.

A második felvonás csak  lecsengetése az elsőben felépített dolgoknak, és a felcsigázott nézői várakozásoknak. Mindvégig élő zenés kíséret hallunk, kiváló előadásban és hangszerelésben.A rendezőnek és a dramaturgnak Mohácsi Jánosnak és Mohácsi Istvánnak viszont nagy érdeme, hogy hagyták az előadásban lubickolni a színészeket. Láthatóan ők is nagyon élvezték az estét és mi is nagyon élvezni fogjuk.

Az előadásban  mindenki kitűnő volt, de kiemelkedik a Donna Laviniát játszó Fullajtár Andrea, a Don Gasparót alakító Vajdai Vilmos és a Don Eustachiót alakító Elekes Ferenc.

Goldoni darabját nyugodtan elfelejthetjük. A Katonában bemutatott A nyaralás nem Goldoni darab, sokkal inkább egy Goldoni darab alaphelyzetére épített, a Katona társulatának a humorát felvonultató laza kis komédia, kitűnő színészi játékkal előadva. Viszont Goldoni korát nemhogy ne feledjük el, hanem nagyon is idézzük fel a commedia dell’arte legjobb hagyományait. Hiszen az előadás megalkotásának a körülményei is ezt tették. A commedia dell’arte előadói vándorszínész-társulatok voltak, melyeknek színészei a társulatok vezetőinek irányításával közösen dolgozták ki az előadás néhány oldalas cselekményvázlatát amely dialógusokat nem tartalmazott: azokat az előadók alkalomról alkalomra rögtönözték. Az előadás így a résztvevő színészek közös munkájává vált, amely az előzetes megbeszélés után is csak a színpadon nyerte el végleges formáját, a közönség reakcióitól függően.
Bár itt a közönség reakciója nem darabépítő elem már, a dialógusok is rögzültek és véglegesültek (néhány nappal a premier előtt), de a többi stimmelt.  Mi lehetne Goldoni bemutatásának a legjobb eszköze, ha nem éppen ez?  Kockázatok és mellékhatások tekintetében meg ne kérdezzen senkit.
Azok nincsenek.

 

szerző: Pajer Hajnalka

Fotók forrása és további képek az előadásról: Katona honlapja



 

Interjú Ónódi Eszterrel A nyaralás-ról:


Miért nyilatkoztad azt korábban a Mohácsi-munkafolyamatról, hogy  „úgy érzem magam, mint egy krimiben, aminek egyszerre vagyok az olvasója, a gyilkos, meg az áldozat is…”?


Amikor ez az interjú készült, már csak két hetünk volt a bemutatóig. Normál esetben ekkorra ugye már maximálisan képben vagyunk nem csak a történettel magával, hanem a szerep  fejlődésével is. Most viszont még azt sem tudtuk, hogy mi lesz konkrétan a darab vége. Ugyanolyan természetességgel elfogadtuk volna azt, ha mondjuk bármelyik szereplő kinyiffan, vagy megdicsőül. Szóval teljes nyitottságban dolgoztunk, úgyhogy ezért mondtam, hogy egyszerre vagyok szemlélője, elszenvedője és alakítója a történetnek.

Mit tanultál, milyen élményeket gyűjtöttél be ebből a próbafolyamatból?


Például még ilyen olvasópróbánk sem volt, hogy 11-kor kezdtünk és 11:45-kor már mindenki az utcán volt, kezünkben az első nyolc jelenetet tartalmazó vázlattal, amiben Fekete Tibi figurája például akkor még nem is szerepelt. Tehát ő úgy ült az olvasópróbákon, hogy még nem tudta, mi lesz az első mondata. Ez most persze így nagyon lazának hangzik, de azért ennek a próbafolyamatnak az első egy hónapja, legalábbis az én részemről, sokkal inkább egy gyötrelmes tökölésből állt. Ott álltunk a színpadon, nem egyszer borzasztó tehetségtelennek éreztem magamat, mert úgy éreztem, hogy nem  jut eszembe kellő mennyiségű vicc, vagy valami, ami a figurából jön. De aztán eltelt egy kis idő és valahogy úgy éreztem, hogy elkaptam a fonalat. Megéreztem, mi az a tempó, gondolkodás, amit föl kell venni ahhoz, hogy a dolog működjön.

teljes interjú itt (katt)