Csiky G.-Mohácsi: Buborékok. Radnóti Színház, március kritika

"Oh, mama! nem szabónál készítik a boldogságot!"
(Csiky Gergely: Buborékok)

 

A magyar dráma történetében Csiky Gergely volt az, aki a könnyed, franciás, bohém polgár-vígjátékokat meghonosította. Eleinte a fordításukkal, majd aztán a remek magyar változat megírásával: a Buborékok-kal.
A franciás vígjátékok  minden kelléke és szereplője megtalálható ebben a darabban: a nevetséges papucsférj, a basáskodó feleség, a felszarvazottnak tűnő férj, hoppon maradt kérők, félreértések, féltékenységek, a fesztelen felelőtlenség, a pezsgőbuborékként gyöngyöző élethazugságok.  S miközben 1884-ben, a darab megírásakor Csiky  körül  forrt és érett a dualizmus korabeli magyar világ a sajátos magyar társadalmi narrációért, addig az ő vígjátékban, a Buborékokban, szinte semmi nem köszön ebből vissza.

Szerb Antal így ír róla:  "A színpadon Csiky Gergely (1842-1891) hasonló módszerrel magyarítja meg a francia vígjáték és társadalmi dráma formuláit. Fővárosi alakjain semmit sem érezni a magyar fővárosból, és ami a francia darabban probléma volt, őnála színpadi részletkérdés lesz."

Ahol Szerb Antal, no és persze Csiky egykoron  letette a szálat a Buborékok kapcsán, Mohácsiék  ott veszik  fel a mostani  feldolgozásukkal. Habár náluk sem kap (tőlük szokatlan módon) az aktualizálásban semmiféle "ezek bizony itt mi magunk vagyunk a magyar társadalom, magyar figuráival"-jelleget, ez a sztori bárhol megeshetne így. Leszámítva azt az egyetlen erőteljes kikacsintást, amikor az egyik panamázó szereplő szó szerint megismétli Simicska Lajos elhíresült, sajátságos mondatát: „Elkötelezett híve vagyok a demokráciának, és kurvára nem tetszik az, ahogy és amilyen módszerekkel ezek a fiúk intézik a dolgaikat ebben az országban.”
Ugyanakkor, ha nem is középpontba állítva, de mégiscsak érintik Mohácsiék a végkifejletükkel az emberi felelősség kérdését.
A könnyed kis buborékok elpattannak, de náluk azért nem nyom nélkül.

Mohácsiéktól szintén kicsit szokatlan módon, noha ebben a darabban is eszközölnek változtatásokat az eredeti történeten, főleg  a végkimenetelén, és persze itt is beleépítik az előadásba a semmivel össze nem téveszthető, emblematikus  Mohácsi-dialógusaikat, mégis a Buborékokban nagyban megtartották az eredeti írói szálakat,  kiegészítve néhány mellékszállal, amik főként azt szolgálják, hogy a nagy hahotázás közben mégiscsak érezzük  a végére a súlyát: itt most sorsokon nevetünk. Ezek az emberek is véreznek, ha megkarcolják őket.

A Buborékokat ritkán tűzik színházak műsorra, akkor is  csak leginkább egy kellemes társasági vígjáték a felelőtlenségről. A Solmay család tagjai elbájoló és vidám fesztelenséggel nem vállalnak felelősséget sem önmagukért, sem egymásért, miközben kergetik családilag az illúzióikat a boldogságról és  a pénzről. A gazdagnak vélt kérőket és menyasszonyokat,   a társasági sikereket, és a szerelmet. Eközben korrumpálnak és korrumpálódnak, mindezt társasági életnek álcázva. Persze, ahogy a jó vígjátékokban  kötelező: eleinte semmi nem esik egybe a meglévő emberi viszonyokkal és szándékokkal.
Ezek középpontjában  a gyöngyöző, habzó társasági és családi élet két felelőtlenségi középpontja: a papa és a mama.
A papa, aki maga is egy megrögzött élethazug buborékművész, egyben olyan professzionális papucsférj, aki legalább ötven árnyalatát tudja felmutatni a papucságának, és a mama, aki már- már egy társasági szociopataként gázol át mindenen és mindenkin az aktuális társadalmi esemény, a "jó" érdekében: legyen az egy amatőr színjátszós élőkép, a leányai kiházasítása, vagy egy, a hölgyek toalettjével a középpontban adott bál.

A nagy illúzió-kergetőzés közben  sorra, egymás után pukkannak szét az élethazugságaik.

Mohácsiék is látszólag a korábbi színházi hagyományokhoz hű, könnyed, fesztelen társasági komédiát állítottak színpadra, de miközben sodródunk a  Solmay család anyagi és érzelmi gátlástalanságaival,  panama-ügyeikkel és az életstílussá emelt dekadenciájukkal, és pattognak körülöttünk a káprázatos vígjátéki helyzetek, poénok, észrevétlenül csúszunk bele egy sokkal  drámaibb mondanivalóba
, amit majd csak a záróképből értünk  meg: ebben a családban az emberek és a sorsok is csak elpattanó buborékok lehetnek, de főleg: annak is veszik egymást.

A sokadik előadás után is megszokhatatlan az a csoda, amit a Mohácsi testvérek jelentenek a mai magyar színházi életben.
Bármit vesznek is a kezükbe, esetünkben ezt a kicsit avíttas,  bohókás vígjátékot egy szimpla papucsférjről, a családi könnyelműségükről, a romlásukról, majd a dolgok mégiscsak elrendeződésének  a látszatáról, Mohácsiék  nem csak képesek megtalálni azt a formát hozzá, amivel hibátlanul korszerűvé és maivá teszik a darabot, hanem képesek megtoldani olyan szálakkal is, amitől az eredetinél az sokkal teljesebb lesz a történet.
Nagyon ritkán látni olyan előadást, ahol minden és mindenki tökéletesen a helyén van.
Ez most egy ilyen előadás.
Kompakt dramaturgiával, hibátlan aláfestő (élő)zenével, remek díszlettel, kitűnő színészekkel, nagyszerű  kabinetalakításokkal, és persze nem utolsó sorban nagyszerű rendezéssel összefogva az egészet.
Minden elemében tökéletes színházi estét kapunk.
Gazsó Görgy Solmay Ignáca egyszerre mulatságos a papucsférj és egyszerre tragikus kisember. Zseniális színészi egyensúlyérzékkel lavírozik a társadalmi szituációk által megkövetelt szerepei között. Mulatságosan, tragikusan, nagyívűen, drámaian kisszerű papucsférj.
Kováts Adél Solmaynéja tökéletes kiegészítése ennek.
Ő  finom modorú társadalmi és családi matriarcha, irányításmániás, aki egyfajta érzelmi fekete özvegyként mindent és mindenkit felfal maga körül a jót akarás nevében. Azaz csak felfalna, mert  a sorsa az: ő is csak családi buborék lesz, akinek az a rendeltetése a férjével együtt ebben a Mohácsi verzióban, hogy utolsó nagy buborékként  kipukkadjanak majd. (Csiky az eredetiben azért kicsit kegyesebben bánt el Solmayékkal). Kováts Adél káprázatosan sokszínű, mulatságos és drámai Solmaynéként.
Schneider Zoltán Morosán Demeterje, a vidéki tirpák tör-zúz a társasági életben- típusú alakja a sok kitűnő alakítás között is a legkitűnőbb.
A többiek: Móga Piroska-Szávay Viktória-Anduskó Marcella Solmay lánykoszorúja, Pál András Rábay Miklósa, a felszarvazottnak tűnő, féltékeny, tudtán kívül korrumpálódó kormányhivatalnok, Szabó Kimmel Tamás kéretlen kérője, a léha, lump Solmay buborékfiúk: Adorjáni Bálint, Rétfalvi Tamás, mind-mind remek alakítások voltak.
Kitűnő volt Martin Márta és Márton András Hámorék párosa is. Ők azok, akik a  velejéig romlott, korrupt realizmust képviselik ebben a pezsgő, mondén, élethazug Solmay álomvilágban.
Remek volt Petrik Andrea Betti szobalánya is, akinek a lényére építették fel Mohácsiék az eredetei sztoriban nem szereplő kontrasztot a való élet fájdalmai és Solmayék papírmasé érzései között

Ez az előadás talán nem a legsúlyosabb a Mohácsi-darabok közül, de biztosan az egyik legmulatságosabb.
Ez így együtt: Mohácsiék, a Radnóti remek társulata, egy franciásnak ható, keserédes, polgárszínházas vígjáték, fülbemászó aláfestő kamarazenéléssel (Kovács Márton zeneszerző-koreagráfus munkája), szóval ez így együtt felszolgálva egy kitűnő, vidáman habzó, enyhén fanyar, de azért mégiscsak könnyű, édes színházi koktél.

 

szerző: Pajer Hajnalka

fotók az előadásról: Puskel Zsolt.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

.